Fiúk, Férfiak, Skacok!

Hozzátok intézek pár szót, de a párotok is mellétek ülhet, és végigolvashatja veletek együtt.

Történt egyszer, hogy egy fiú és egy lány úgy döntött, hogy családot alapít.
A kamasz- és felnőttkor minden szépségét, tapasztalatát, trükkjét magukévá téve ( itt minden technikát, trükköt és tapasztalatot értek amit a szexben és a “gyerekcsinálásban” el tudtak sajátítani ) nekiláttak eme nemes és szép feladatnak.

Ezek vagyunk mi.
Feleségem 30, jómagam 40 éves vagyok. A történetünk már 2 éve zajlik, és még nem tartunk a katarzisnál. Igen, ez a legjobb szó erre.
Szentesi Éva szavaival élve: most tartunk ott, hogy talán többet adott, mint amit elvett vagy elvehetett volna tőlünk ez a dolog.

Teltek – múltak a hónapok és mivel a kezdeti kudarcok szinte mindennapossá váltak – persze az ritka, ha elsőre sikerül, na de tizedikre sem ? -, úgy döntöttünk: véget vetünk ennek a hiábavaló próbálkozásunknak, felülkerekedünk ezen a problémán és kikérjük egy szakember tanácsát.

Meg is találtuk a legjobbat, aki fogadott is minket, gyakorlatilag egy héten belül. Az andrológus professzor a szakmájában kincsként kezelt, komoly nemzetközi, szakmai megbecsülésnek örvendő, régi vágású, közel 70 -es úriember. Nagybetűvel Úriember!

Úgy gondoltam: egy időpontkérés, néhány vitamin és egy “Deákigazolvány”, plusz egy kis kellemetlen prosztata- és fütyülővizsgálat után minden rendben lesz. Talán még egy termékenységi vizsgálat is belefér, végül  is tökös gyerek vagyok, meg ez még a kellemesebb része és amúgy is gyereket mindenki tud “csinálni”.

Hát nem!

És nem a kellemes/ gyakorlati részével van baj.
A doki megkért, hogy vonuljak félre, adjak le egy kis sperma mintát és ha kész vagyok megvizsgálja a végterméket.
Vártam, nem izgultam, a tipikus várótermi feelingem volt, …
Tik – tak, tik- tak, … ééés akkor gondterhelt arccal elrohant mellettem az orvos, és tényleg láttam rajta, hogy nem lesz könnyű a következő 20 perc, 3 hónap, 2-3 ki tudja hány év… Újból megvizsgálja a produktumot, hogy nem nézett-e el valamit, de úgy tűnt: ő már tudja.

Behívott, még egyszer végigkérdezett mindent, majd amikor látja, hogy nincs tovább, a lehető legnagyobb szeretettel, toleranciával és empátiával közölte:

“Uram, sajnálom, mostanában sajnos egyre többször kerülök ilyen helyzetbe, és nehéz ezt kimondani, de tudnia kell – és nem értem, miért, nincs rá magyarázat – ön steril.”

Agyf@szt kaptam. 1,5 perc hard reset.
Lassan bebootoltam – és mivel hálistennek Édesapám és Édesanyám kitartásra ösztönöztek mindig – annyit kérdeztem:

– Valaki meg tudja mondani, hogy mitől van az, hogy meddő vagyok és mi az oka?”

– Nem uram. Minden előírásnak megfelel a produktum, sőt! Bizonyos értékek még jobbak is. De! – és itt a gond-, az átlagoshoz képest ( 30 éve még 60 millió sejt/ml ez ma 5- 20 millió sejt/ml – és már ez is kevéske ) nem kevesebb, hanem nulla, zéró, üres. Nincs benne spermium sejt, terméketlen.
Nem érdemes keresni.

Csend.
– Oké! Hogyan tovább?

– Tovább? Vannak lehetőségek – mondja a doki – a protokoll szerint 10-11 hét múlva meg kellene ismételni ezt a spermium vizsgálatot.
– Rendben, addig is?
– Vannak nagyon jó spermaképző vitaminkészítmények, krómmal, e-vitaminnal, szelénnel meg minden olyan dologgal ami spermiumturbózásra tökéletes.
– Oké.

A mai napig nem tudom mi történt az alatt a 40 perc alatt, amíg hazaértem.
A feleségem otthon várt tűkön ülve. Én kértem, hogy ne jöjjön velem.

– Mi újság, mit mondott a doki?
– ……..
– ……..
– Steril vagyok.
– ………………???
Csend, sírás, levegőkapkodás. ( Mindkettőnknél, pár perc reset )
Életem legnehezebb beszélgetése volt.
Beszélgetés, szavak nélkül.

Nem mondom, hogy jól éreztem magam.
De a meglepő, hogy sz@rul sem.
És inkább ez volt az ijesztő. Úgy döntöttünk, ha mindkettőnk agya tiszta lesz, átbeszéljük.

Leültünk és pufogva, dünnyögve tévéztünk.
DunaTV 17:15 Ridikül.
Ha lehetőségünk van rá, nézzük.
Főcím, Jakupcsek Gabi és a vendégei.
Téma: Lombik program.

Végignéztük, végigbőgtük, megöleltük egymást úgy, ahogy az esküvőnk napján és szinte egyszerre mondtuk: Augusztus 8- án az az IGEN az AZ IGEN volt és lesz is.
Nem volt kérdés, hogy megyünk és csináljuk.

 Sokan írtak már sok helyen a Lombikozásról és hasonló beavatkozásokról ha gyereket szeretne az ember.

Én ezért most kihagyom. Utána lehet olvasni, természetesen nem fórumokon!!!
És nem a gyakorikérdésekponthun vagy a hoxaforumon. Isten őrizz!!!
De most komolyan!
Mindenki más és más. Nincs sztenderd. Vannak olyan dolgok, protokollok amik egyformák vagy nagyon hasonlóak, de mindenki más és más!

Igen Skacok!
Ezt tudnotok kell, mert senki sem fogja ezt nektek elmondani.

És általában a csajok miatt kell oda menni. És attól a perctől, amikor a párod azt mondja, hogy oké csináljuk ( mert lehet örökbe fogadni, lehet donorspermát kérni/venni erre még később visszatérek ) attól a pillanattól kössétek fel a gatyát, mert nektek kell 200%-on égni. Tökéletesen rendben kell lennetek, hogy ő 100%-ban a leendő gyermeke(i)teknek mindent meg tudjon tenni érdemben.

Mert nem leányálom ám ez!

Szerelmet – Szeretetet – Hűséget – Empátiát -Toleranciát – Hitet stb. próbára tesz keményen.

Szóval:

10 hét teljes önmegtartóztatás (!!!) igen, jól látod. 70 rohadt hosszú nap.
Újból vizsgálat, már csak termékenységi.
Oda már együtt mentünk, mert szerettünk volna mindketten beszélni az orvossal. A helyzet változatlan és eredménytelen.
Nincs egy sem! Már megint…

Következetes, megértő, és nagyon jó lelkű az orvosunk.
Komolyan mondom, ha nem én vagyok ott, nem hiszem el.
Kicsordult egy könnycsepp a szeméből, felállt a székéből, előbb megölelt engem, olyan “barátilag” megveregette a hátamat, majd a feleségemet is megölelte és feltette a nagy kérdést?
Mit gondolunk, hogyan tovább? 

Szeretnénk gyereket – hangzott a válaszunk.
Felvázolta a lehetőségeket:
1. Örökbe fogadunk – nem akarok senkit megbántani, de ez csak akkor jöhetne szóba, ha már nincs más lehetőség.

2. Donorsperma – ez már jobb, mert félig a feleségemé. Majd felfogom úgy, hogy az előző kapcsolatból hozott gyerek, ez hasonló érzés lehet.

3. Herebiopszia – nem írom le, olvass utána de ne nézz róla videót !!!

Gondolom kitaláltátok. Igen, a biopsziát választottam. Kb 3 perc alatt. És akkor még nem tudtam, hogy mi az.

Nem kell elhamarkodni – jött a válasz. Holnap, egy hét – egy év múlva is így fogom gondolni.
Nem, nem a feleségem akarta, ez az én döntésem volt. És nem bántam meg!
Azt szeretném, ha bármikor visszagondolok erre a történetre, és majd ránézek a gyermekemre, gyermekeimre, az jusson eszembe: mindent megtettem ami tőlem tellett.

És igen, van az a pénz. Mert az sem mellékes, hogy sokba kerül ez az egész.
Még nincs gyerekünk, de biztosan lesz.

A harmadik lombikot csináljuk, én túl vagyok két Herebiopszián.
Az elsőnél volt annyi életképes spermium, hogy tudtak lefagyasztani is belőle, de elfogyott. Erre készültem, megbeszélt időpontban a doktor Úr végezte a Klinikán, gerincérzéstelenítéssel. Nem esett jól, de egy hét lábadozás és kész.

A második úgy történt, hogy bementünk a helyre, ahol végzik a lombikot és történt egy kis malőr, nincs mit beültetni.
Itt olyan szavak hangzottak el, amit semmilyen médium nem fog leadni. 1,5 perc sokk – agyf@sz, telefon az orvosnak.

11:00 -kor tudtam meg, hogy gáz van és meg kell oldani egy problémát, 13:30 -kor megtörtént az első bemetszés a műtőben, fél/háromnegyed órás beavatkozás volt ( na ez most csak ambuláns volt, lokálisan, ébren, és qrvára sz@r volt ). A friss anyag bekerült a termoszba, onnan a petesejtekhez ( kb. 10 perc múlva), és ma szóltak, hogy 7 petesejtet sikerült megtermékenyíteni. 🙂

És most jön a türelemjáték, …

Két sikertelen beültetés után még több energiánk van, legalábbis türelmünk.
Valahogy mindig változtat egy kicsit rajtunk, de jó irányban.
A kudarcokat nem írom le, mert azt az említett oldalak megteszik helyettem. Vannak, de fel kell állni és menni kell tovább!
Ha akarod, és csak akkor.
Más miatt ne csináld, mert tönkremész.
Magad miatt tedd meg!

Tudod, soha, senki nem fogja kutatni, hogy miért vagy steril.
Ha nem volt előzmény, nem volt olyan kezelésed ( kemo, sugár, felnőttkori mumpsz ) senkit nem érdekel ha ezek közül semmiben nem volt részed, hogy miért vagy nemzőképtelen.
Szteroidbombák, izomagyak, femenderek hajrá!

A férfiaknak pedig sok sikert, erőt és kitartást kívánok, mert nem lesz egyszerű. Sőt!!!
Sajnos egyre többen járunk ebben a cipőben. Hogy miért? Szerintem tudjuk a választ, de nem merjük mondani.

És mindez, nem csak a mi sikerünk.
A családé és a BARÁTOKÉ is, igen nagybetűvel. Nem haverok, cimbik, BARÁTOK.
Akiket, ha éjjel felhívsz, hogy gyilkoltál, nem azt mondják, hogy jajj istenem, meg hűha, hanem azt kéredzik: ásó mellé mit vigyek még? Meszet vagy zsákot?
Na ŐK azok akik megérdemelnek egy hatalmas köszönetet és hálát.
Na meg a boltos csaj, aki ugyanakkora sz@rban van mint Te, csak más témában, meg mindenki aki csak egy mosolyt ad ingyen. Köszönet!

Szóval 25 éves korotokra legyen egy Termékenységi vizsgálat a hátatok mögött, mert van idő és lehetőség cselekedni. 40 évesen ez nehezebb.
Mert neked nem, de a nőnek a jobbodon tik – tak.

És még egy gondolat a csajokhoz:
Hölgyek! Ha a Férfi mellettetek szó szerint a tökeit viszi a vásárra, szeressétek nagyon, mert aki ezt megteszi, az nem is tudná jobban kinyilvánítani az irántatok érzett szeretetét. És ez jó. Mi két éve nyomjuk, de úgy érzem: ez jó.
Mert egymásért, közösen tesszük.